|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 181 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 181-181 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szent Anna 2006. augusztus 5.A Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ sepsiszéki szervezete hihetetlennek tartja, hogy a rendőrségen továbbra is a ’80-as évek módszereit alkalmazzák. Miközben a Szent Anna-tónál a negyed évszázada történt rendőrségi megtorlásokra emlékeztek, a karhatalom erői részegen ismét háromszéki fiatalokat bántalmaztak brutálisan, s az azt rögzítő felvételeket is erőszakkal eltüntették. Az MPSZ felkéri a fényképet készítő áldozatot is, hogy indítson bírósági eljárást az agresszíven viselkedő rendőrök ellen. /Gazda Zoltán, elnök: Eljárást a rendőri brutalitás ellen! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./2006. november 1.Csíktapolcán a Szent Anna Elhelyező Központ lakói árva, félárva gyerekek, többnyire enyhe értelmi sérültek, akik közül néhányan beszéd- és tanulási zavarokkal, hallássérültséggel vagy akár mozgási nehézségekkel küszködnek. Az intézmény évente 100–110 Hargita megyei értelmi sérült diákot tart nyilván. A szolgáltatásokat azok vehetik igénybe, akik a Szent Anna Speciális Ipari Szakiskola diákjai. A bentlakásban mintegy 75-en laknak, de a bejárókat is innen látják el élelemmel, ruházattal, tanszerrel. Az intézmény igazgatója, Kelemen Attila elmondta, hogy a diákok 70 százalékának családja van, ők csak a tanév ideje alatt jogosultak ezekre a szolgáltatásokra. A napi ellátás, a rendszeres egészségügyi szolgáltatások mellett pszichopedagógiai, kinetoterápiás és szociális szolgáltatásokat is biztosítanak a gondozottak számukra. A Szent Anna Elhelyező Központ támogatására 2002-ben létrehozták az Elfi Egyesületet, amely pályázatok útján szerez forrásokat olyan programok lebonyolításához. A bentlakás szobáinak szépítésére, otthonossá tételére a város lakóihoz várnak segítséget, mert sok gyerek számára valóban az otthont jelenti ez a bentlakás. /Takács Éva: Otthonossá kellene tenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./2006. november 6.Beszterce-Naszód megyében, Csicsókeresztúron, a Szent Anna gyermekotthonban rendezte meg a Világhírnév internetes névsorolvasó és a Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület a 9. Szórványtengely-műhelyt. A Csillagotthonok című, november 4-i rendezvényre Vicéről, a Szent István Otthonból és Csíksomlyóról, a Borbély-házból érkeztek vendégek. Itt adják át a mozgalom Szórványhűség-oklevelét is, idén Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat Beszterce-Naszód megyei vezetőjének. A kolozsvári Keljfeljancsi Kompánia bábelőadása után a kicsik origamizni tanulnak. Lőrinczi Károly plébános az általa vezetett csicsókeresztúri és vicei árvaház mindennapjairól számolt be. „Az itt élő gyermekek ugyanazt élik meg, mint egy szökőár vagy földrengés után: a halál állandó közelségét és félelmét. Van köztük olyan, aki látta a testvérét éhen halni, vagy földgázmérgezés miatt megfulladni” – magyarázta. A nevelők egyik legnagyobb feladata az, hogy segítsenek a gyermekeknek feldolgozni a traumákat, és beilleszkedni a társadalomba. A hat éve működő otthonok legnagyobb gondját az állami támogatás teljes hiánya jelenti. Eddig magyarországi és helyi támogatók fedezték az árvaházak minden működési költségét. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a rendezvény szervezője javaslatára a jelenlevők levélben kérték Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus segítségét. Jobb helyzetben vannak a csíksomlyói otthon lakói és nevelői: a nevelők főállású fizetést, a gyermekek havi 100 lejes támogatást kapnak. /Fülöp Noémi: Erdélyi magyar kisárvaházak lakói találkoztak Csicsókeresztúron. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./2006. december 13.A csicsókeresztúri és vicei gyermekotthonokban már hat éve próbálnak segíteni a hátrányos helyzetű fiatalokon és azok családján. A 2004-ben alapított Possibilitas Egyesület alelnöke Lőrinczi Károly plébános, aki már 2000-ben elindította a gyermekmentő szolgálatot. A plébánost 1995-ben helyezték a Beszterce-Naszód megyei Vicére. Lelkészként a bethleni és csicsókeresztúri plébániák gyülekezeteit is el kellett látnia. A csicsókeresztúri plébánia épülete odaérkezésekor elhagyatott, romos állapotban volt. Holland támogatással újjáépítették a parókia épületét, a tetőtérben pedig hálószobákat alakítottak ki. Így született meg a Szent Anna ház. Két év elteltével a Magyarok Világszövetségének támogatásával sikerült újabb házat felépíteni Vicén. Így a kis lakók már nemcsak a Szent Anna, hanem a Szent István Házban is otthonra lelhettek. A két gyermekotthonban jelenleg 9–9 gyerek nevelkedik, hivatásos nevelőszülők foglalkoznak velük. A gyermekotthonokat a 2004-ben alapított Possibilitas Egyesület tartja fenn. Az egyesületet amerikai, németországi, hollandiai szervezetek támogatják, a román állam nem ajánlotta fel segítségét. – Nem egyszer kellett szembenéznem azzal, hogy esetleg másnap nem tudunk kenyeret tenni az asztalra, de az utolsó pillanatban mindig érkezett segítség – vallotta be a plébános. /Dézsi Ildikó: Vice. Csicsókeresztúr. Possibilitas, avagy esély a normális életre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2007. január 16.Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi látványtervező kifejtette, amit ő tervez, az konceptuális tervezés. Nem dekorál, hanem funkciókat talál ki. Erdélyben, leginkább Székelyföldön erős a hagyományőrző képesség. Azonban a világ változik, és egyre inkább mutatkozik igény a látványtervezésre. Damokos Csaba (sz. Sepsiszentgyörgy, 1965,) 1994-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetem design szakán diplomázott. 1990-95 között társszervezője az ANNart Szent Anna tói performance fesztiváloknak, a sepsiszentgyörgyi Medium2, Medium3 kortárs képzőművészeti fesztiváloknak. 1994-től szabadúszókény színházi és filmes munkákban vesz részt, alkalmazott- és reklámgrafikával foglalkozik. /Domokos Péter: Ki néz ki a könyvborítón? Beszélgetés Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi látványtervezővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./2007. január 26.Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.2007. február 26.Megjelent Beke György: Székelyföld Gyilkos-tó, Szent Anna tava (Barangolások Erdélyben, 8.), a Barangolások Erdélyben-sorozat 8., a Székelyföld-alsorozat 3. kötete. A tízkötetesre tervezett gyűjteményes kiadás egyedülálló vállalkozás a kortárs irodalomban. A szerző ebben a kötetben Gyergyó és Csík régiója történelmi és vallási múltjának, művelődési életének, intézményrendszereinek, kiváló személyiségei munkásságának leírására vállalkozott: Szárhegy, Csíksomlyó, Kájoni János, Vitos Mózes, Márton Áron, Tőzsér-posta, Márton Árpád, Ferenczes István és mások. /Új Könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./2007. március 11.A székelyudvarhelyi Márton Áron Katolikus Ifjúsági Ház közösségépítő programmal emlékezett Márton Áron püspökké szentelésének hatvannyolcadik évfordulójára. Itt tartották a színdarabpróbát, amelyet a Szent Miklós plébánia egyháztanácsa és a Musica Sacra vegyeskar tagjai szerveztek. A Szent Anna Nőszövetség tagjai folytatják a beteglátogatásokat. Februárban mutatta be Nagy Zoltán hittanár, informatikus A Hegy című, boldog emlékezetű Márton Áron püspökről készült filmjét. Február 15-én Egymásért vagyunk címmel őrangyalos farsang zajlott a Márton Áron Katolikus Ifjúsági Házban, több mint száz résztvevővel. Bákai Magdolna, a gyergyószentmiklósi könyvtár igazgatója mesélt arról, miként működhet egy olyan közösségépítő folyamat, ahol fogyatékkal élők mellé önkéntes segítők állnak egy programsorozatban, amelyben van játékos délután, ünnepváró alkotóműhely és sok más tevékenység. Mindezekből alakult az Őrangyal nevet kapott kezdeményezés, amely az, amely Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szentegyházán és Székelyudvarhelyen működik. /Molnár Melinda Egy hét a székelyudvarhelyi Márton Áron Katolikus Ifjúsági Ház vonzáskörében. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 11./2007. július 7.Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Amikor apacsavar s anyacsavar alaphelyzetű dalát bekonferálta, a hallgatóságnak rögtön beugrott az utalás Ceausescura és nejére. Elszigetelték Nagyváradon, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Elvbarátai vagy meghaltak, vagy megszöktek, ő maga is Bécsig futott a diktatúra idején. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt az erdélyi irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szeretetteljes erőszakoskodása és itteni barátainak szervezkedése hozta világra az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) is. Márkus Barbarossa Jánosnak nagyon sokat jelent a szülőföld. Harminc éve minden önéletrajza alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Példaképei határozták meg gondolatvilágát. Első példaképe Wanek Wilhelm Franz, valamikori rajztanára (Wanek Ferencként ismert, jelenleg Kolozsvárott oktatja a geológia rejtelmeire a fiatalokat) volt, ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre. Az E-MIL létrejöttéről elmondta, intézményesített formákra azért van szükség, hogy ne csupán az egyén, de a legnemesebb formában értendő közösség is érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./2007. július 18.Baász Imre képzőművész-performer emlékének elhanyagolására hivatkozva Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre akarja elvinni a tizenhat évvel ezelőtt elhunyt neves grafikus és művészeti szervező hamvait özvegye, Baász Szigeti Pálma. A marosvásárhelyi születésű Baász Szigeti Pálma szerint hat évvel ezelőtt, férje halálának 10. évfordulója alkalmából a megye két elöljárója megígérte, hogy a rangos művészeti szervezőről nevezik el a sepsiszentgyörgyi városi képtárat, illetve szoborállítással tisztelegnek emlékének. Albert Álmos polgármester az özvegy nyilatkozatára reflektálva elmondta: „Pálma csak ne elégedetlenkedjen, mert támogattuk minden kezdeményezését, de amikor azok összeálltak, akkor nem nyerték meg a tetszését. Megvannak a keretek, szabályok a dolgokhoz, ezeket kell igénybe venni. ” Cáfolta az elhunyt művész emlékápolásának hiányát Jánó Mihály művészettörténész, a képtár igazgatója. Elmondta, a képtárban Baásznak külön terme van a Pantheon elnevezésű állandó kiállítás keretében, az intézmény tulajdonában lévő munkákból. Baász Imre (Arad, 1941. febr. 22. – Sepsiszentgyörgy, 1991. július 16.) grafikusi oklevelet Kolozsváron szerzett, 1976-től Sepsiszentgyörgyön élt és dolgozott. Nevéhez kötődnek a Kalevala-illusztrációk (1972), a Médium országos kortárs művészeti seregszemle (1981), az AnnArt performansz-napok a Szent Anna-tónál (1990). 1985-ben elnyerte a romániai képzőművész-szövetség Grafika Nagydíját, 1988-1989-ben Finnországban Kalevala-ösztöndíjas volt. 1990-től haláláig a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd a bukaresti Szépművészeti Akadémia tanára. /Domokos Péter: Sírköltöztető happening. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./2007. augusztus 1.Anna-napkor – mint az előző években is – fiatalok több ezres tömege jött el a Szent Anna tóhoz. A „sokan vagyunk, együvé tartozunk” érzéséből fakadó energia összeroppantotta a diktatúra félelemből kovácsolt bilincseit. Ebben a hangulatban 1981. július 26-án, Szent Anna-napján csak maréknyi fiatal ült gondterhelten, félrehúzódva a fák árnyékába. A diktatúrában éltek, de magyarként magukban hordozták a szabadságvágyat. Órákon keresztül ültek, mígnem egyikük felpattant, s határozott mozdulattal kibontotta a nemzeti zászlót. Erre mindannyian talpra ugrottak, majd a kibontott zászlóval kezükben szó nélkül elindultak a tisztás legmagasabban fekvő pontja felé. Útjuk a tömegen keresztül vezetett, mely döbbenettel nyitott utat nekik. A kiszemelt helyszínre érve magasra emelték a magyar lobogót. A tömeg némán nézte a látványt. Ilyen élményben az összesereglettek közül még senkinek sem volt része. Előbb egy öblös férfihangon szólalt meg, majd több ezer torokból tört fel a kiáltás: „Ria, ria, Hungária!” A román diktatúrában egy milliméternyi piros-fehér-zöld szalag rejtegetése is elég volt ahhoz, hogy az embert félholtra verjék. A diktatúrát kárhoztató beszédeket néma döbbenettel fogadta a több ezres tömeg. Másnap hajnalban rohamrendőrök és szekuskülönítmények szállták meg az erdőt, a tó partját és a hegygerincet, átfésülve minden sátrat, zugot és rejtekhelyet, mindenkit igazoltattak, minden személyes adatot felírtak, fényképeztek és dokumentálódtak. Ezt követően elmentek, anélkül, hogy bárkit bántalmaztak volna. Túl nagy, elszánt és meglepően egységes volt a tömeg, ezért nem vállalták a nyílt konfrontációt. Az ünnep elteltével előbb-utóbb mindenki visszatért oda, ahonnan érkezett. Ekkor csaptak le. Munkahelyekről, iskolákból, egyetemekről, otthonukból vitték el egyenként az embereket, a megtorlás kegyetlen volt. Hetekig, olykor hónapokig tartó vizsgálati fogság, kihallgatások, verés, lelki terror következett. Volt, aki eltűnt, volt, akit elzártak vagy kényszermunkára vittek, és százával voltak olyan magyar egyetemisták, akiket örökre kizártak az ország valamennyi egyeteméről és főiskolájáról, vagy ha már végzett – mint ezt az emlékezést író Bedő Zoltánt –, nem engedték államvizsgázni. Volt, akinek idegrendszere vagy beteg szíve mondta fel a szolgálatot. Sokan megkeseredtek. Bedő Zoltán mellett csak a szülei tartottak ki a szó szoros értelmében a végsőkig, édesanyja belehalt a fiát ért bántalmazás tudatába, édesapja pedig, egyedül maradva szótlanul, még tizenkilenc évig hordozta keresztként fia meghurcoltatásának emlékét. Bedő Zoltán hiszi, hogy akkor helyesen cselekedtek, ugyanis több évtizednyi kényszerhallgatás után az erdélyi magyarság megmutatta, hogy még mindig képes fejét felemelve bátran szembenézni a mindenkori elnyomókkal és zsarnokokkal. /Bedő Zoltán: Anna-napi keresztjeink. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./2007. augusztus 10.Augusztus 9-én Basescu elnök Kovásznáról Kézdiszékre indult. Az államfő a Vár komplexumba ment, ahol Daragus Attila és Enikő, a panzió tulajdonosai várták. Az elnöki pár egy órát töltött Daraguséknál. Basescu meglepődve vette tudomásul, hogy vendéglátójuk nem csak sikeres magánvállalkozó, hanem Torja alpolgármestere és a falusi turizmussal foglalkozó országos szövetség elnöke is. Daragus többek között a falusi turizmus helyzetére, a vidékre jellemző infrastruktúra hiányára, az utak rossz állapotára hívta fel az államfő figyelmét. Basescu az épülő ökumenikus kápolna kapcsán örömét fejezte ki, és gratulált Daragusnak az ötletéhez, továbbá megígérte, hogy eljön az avatóünnepélyre. Ezután az elnöki pár a Szent Anna-tóhoz látogatott, majd Székelyudvarhelyre és Csíkszeredába indult. /Iochom István: Basescu Bálványoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./2007. december 11.Sírköveket, az Árpád-kori templom szentélyét, freskókat, valamint egy családi sírt tártak fel a Hargita megyei Csíkszentkirály római katolikus templomában végzett ásatások során. Darvas Lóránt, a Csíki Székely Múzeum régésze sírköveket talált. A sírokon kívül a legkorábbi templom alapfalát, szentélyfalát is felfedték. A szentélyfal formája alapján 12. századi lehet. A csíkszentkirályi nem az egyetlen Árpád-kori templom a környéken: a csíkszéki templomok általában a 12. században épültek, majd a 15. század folyamán átépítették őket, szentélyüket meghosszabbították keleti irányba. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Csíkszentkirály plébániaként szerepel, így nyilván temploma is volt. A templom falán a nedves vakolat alól freskók kerültek elő a templom Árpád-kori részében, melyeken Mária látható a kis Jézussal, Szent Anna, valamint egy angyal. A freskókat Kocsis Lóránt falkép-restaurátor a 14. század végére, 15. század elejére datálta. /Székely Zita: Emlékek az Árpád-korból. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./2008. augusztus 31.A Romániai Máltai Segélyszolgálat augusztus 15–22. között a Sepsiszentgyörgy melletti Előpatakon ötödik alkalommal szervezett tábort a Kárpát-medencei mozgássérült fiatalok számára. Idén 107 résztvevő szórakozott, játszott, sportolt, imádkozott a hagyományos tábori körülmények között. Kirándultak a Szent Anna-tóhoz, elmentek Sepsiszentgyörgyre. Megtartották az első Közép-Európában megrendezett paint-ball-bajnokságot. Az elektromos orgonánál kerekes székes ült és énekelt. Szent István napján történelmi vetélkedő volt, székelyruhás lányok szolgálták fel a hagyományos magyar ételeket. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége az anyagi támogatás közel felét vállalta, mert a romániai támogatás még mindig nem elégséges. Mikes gróf a lovait hozta el, a szentgyörgyi Paintball Egyesület támogatásként szerelte fel a speciális pályát, az íjászok, a Háromszék együttes néhány táncosa önként vállalta a szórakoztatást. Mindenki egyforma volt: az emberszeretetben, az összetartozásban, a küldetés megélésében. /Márkus Etelka: Egyetlen dolgom a földön a szeretet. A Kárpát-medencei mozgássérült fiatalok máltai tábora. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 31./2008. szeptember 9.Egy kormányprogram keretében októberben és novemberben 705 számítógépet telepítenek Hargita megye iskoláiba. Azok az iskolák kapnak az új gépekből, amelyeknél korábban egyáltalán nem volt, vagy pedig már régen kaptak informatikai felszerelést. Elkezdődött a számítógép-ellátásból részesülő iskolák tanárainak és tanítóinak felkészítése – közölte Miklós Csaba, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség informatika szakos tanfelügyelője. Hargita megyéből 197 iskola szerepel a listán, összesen 705 számítógéppel. Középiskolák is részesülnek a programból, Csíkszeredából például számítógépeket kap a Szent Anna, a Székely Károly, a Venczel József, a Kós Károly, a Kájoni János, a Nagy István, a Segítő Mária és a Márton Áron is. /Kiss Edit: Több száz számítógép érkezik Hargita megy iskoláiba. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 9./2008. október 21.A berecki művelődési központ október 10-18-a között szervezte meg a hetedik nemzetközi fotóművészeti alkotótábort. Az egyhetes táborozáson a fotósok Bereckben, az Ojtozi-havasokon, Csernátonban, Gelencén, Bálványoson és a Szent Anna-tónál készítettek művészi felvételeket. /Iochom István: Véget ért a hetedik fotóművészeti alkotótábor (Bereck). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./2008. október 25.Wass Albert-szobrot avattak október 24-én Szentesen, a Csongrád megyei település Szent Anna-templomának kertjében. A világosszürke márványtalapzaton álló bronz mellszobor Máté István és Lantos Györgyi csongrádi művészek alkotása. /Wass Albert-szobor Szentesen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./2008. december 9.Közös ügynek tekinti a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat a Szent Anna tó felé vezető út felújítását – jelentették be a megyevezetők. Az önkormányzatok kormánypénzből finanszíroznák a projektet. Eredményesebb, ha Hargita és Kovászna megye közösen pályázik a Sepsibükszádot a Szent Anna tóval összekötő, a két megye határán kanyargó útszakasz feljavításért – jelentette ki Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök. /Bíró Blanka: Közös projekteket készít a Hargita és Kovászna megyei tanács. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./2009. január 8.Megrövidítették a megyét! – ezzel a címmel írta legfrissebb bejegyzését internetes naplójába Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki kifogásolja a Boc-kormány döntését, melynek következtében Hargita megye mintegy egymillió eurónyi fejlesztési forrástól esik el. A sürgősségi kormányrendeletével a kormány elvonta mindazokat a pénzeket, amelyeket a 2008-as évben a megyék nem költöttek el. Ezzel Hargita megye 1 millió eurónyi fejlesztési forrástól esett el. Nagyon sok települési, megyei önkormányzat súlyos millióktól esett el, mert időjárási, műszaki okokból, (a legtöbb esetben a november végén kapott pénzekről van szó), év végéig nem tudták elkölteni a kiutalt összeget. Emiatt elveszített azt a pénzt, amely a Szent Anna Kisegítő Iskola campusa műszaki-gazdasági dokumentációjának elkészítésére volt előirányozva, továbbá a regionális szeméttározó felé vezető út javítására szánt pénz, három megyei út felújítására előirányzott összeg, valamint a csíkszeredai poliklinika teljes felújítására elkülönített pénz. A megye több településén hasonló a helyzet. /Forró-Erős Gyöngyi: Megrövidítették a megyét! = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./2009. január 23.Etikai vétséget követett el az erdon.ro internetes portál, amiért a forrásra való hivatkozás nélkül, az ÚMSZ-ben 2008. szeptember 8-án megjelent Turistákba fullad a krátertó című anyagot sajátjaként adta közre Veszélyben a Szent Anna-tó címen. Ezt állapította meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Etikai Bizottsága, amely a vétkest megrovásban részesítette. Az etikai panaszt az Új Magyar Szót, illetve annak internetes honlapját – umsz.manna.ro – megjelentető Scripta Kiadó RT. emelte az erdon.ro internetes portál jogi képviselője, Rais W. István és annak üzemeltetője, az Inform Média csoport ellen. Rais W. István, az erdon.ro portál nem ért egyet a döntéssel, de tudomásul veszi, és nem fog fellebbezni „Minket a Scripta Kiadó vezérigazgatója, Vincze Lóránt panaszolt be, aki egyben a Becsületbíróság elnöke is. Mi ezt tarjuk etikátlan eljárásnak, ezért nem is tiltakozunk, mert nem látjuk értelmét” – fejtette ki Rais. /F. H. : A bíróság döntött: lopott az erdon.ro az ÚMSZ-től. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2009. április 3.Április 2-én a székely városok képviselőivel tanácskozott Budapesten Sólyom László köztársasági elnök. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke a találkozó után elmondta: ez az első alkalom, hogy a köztársasági elnök székelyföldi megyei tanácselnökökkel, önkormányzati vezetőkkel, polgármesterekkel tanácskozott. Az államfőnek vázolták a székelyföldi fejlesztési programokat. Hozzátette: a megbeszélésen Székelyföld politikai helyzete, a területi autonómia kérdése is felmerült. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke elmondta: megköszönték az államfőnek, hogy március 14-én elment Székelyföldre, ünnepelni a határon túli magyarokkal. Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte: tájékoztatták az államfőt arról is, hogy a romániai parlamenti választások után mennyiben változott a helyzet Székelyföldön. Az új kormány megpróbálta a magyar tisztségviselőket leváltani a tisztségükből, ezért megmozdulások voltak – mondta. Kiemelte: Székelyföldön az aszimmetrikus autonómia elvét támogatják, ami azt jelenti, hogy minden régiónak akkora legyen az autonómiája, amekkorát az a régió szeretne. A Székely Városok Szövetségének tagjai hangsúlyozták, a megbeszélésen szó volt konkrét székelyföldi fejlesztési tervekről is, mint például a Szent Anna-tó felé vezető út rehabilitálása, valamint magának a tónak a rendbetétele. A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) közleménye beszámolt arról, Sólyom László támogatását kérték európai uniós pályázataik előkészítésének magyarországi szakmai segítéséhez, a testvérvárosi kapcsolatok európai kiépítéséhez, továbbá egy Székelyföld monográfia elkészítéséhez és kiadásához, illetve a Magyar Tudományos Akadémia fokozottabb szerepvállalásához a térségben. /Székely városok képviselői Sólyom Lászlónál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2009. május 25.Elena Udrea idegenforgalmi miniszter szorgalmasabbnak bizonyult, mint Traian Basescu államfő. Udrea május 23-án magyarul is köszöntötte a Sepsiszentgyörgyön rendezett kolbásztöltő-verseny résztvevőit. Basescu az első olyan román államfő, aki – annak ellenére, hogy nem is erdélyi – megígérte korábban: magyarul is megtanul néhány szót. Ezt eddig nem tartott be, hiszen gyakori Kovászna megyei látogatásai alkalmából még soha nem szólalt meg magyarul. A miniszter asszony a hétvégén a Hargita és a Kovászna megyei tanács elnökeivel együtt részt vett azon a szemétgyűjtési akción, amely a Szent Anna-tó környékének megtisztítását tűzte ki célul. Udrea ígéretet tett arra, hogy a tó felé vezető út megjavítására kormányzati támogatást biztosít. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács és Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke arra a projektre is támogatást kért a minisztériumtól, amely szerint a tóhoz szállító (gondolás) felvonórendszert építenének. A látogatás alkalmával a miniszter asszony beszámolt: utolsó látogatása óta Kovászna és Hargita megyének összesen 19 millió lejt folyósított az általa vezetett minisztérium, ebből azonban Kovászna megye csak 750 000 lejben részesült. /B. T. : Udrea magyartanulásban szorgalmasabb, mint Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./2009. július 27.Molotov-koktélt dobtak Marosszentannán arra a többnyelvű hirdetőtáblára, amelyet a hét végén tartott Szent Anna-napok keretében avattak volna fel. A község vezetősége a faragott táblán szerette volna több nyelven is megjelentetni a település történetét. Demeter József, a kopjafamotívumokkal díszített hirdetőtábla alkotója úgy vélte, hogy a magyaros motívumok vagy a többnyelvű felirat terve ingerelhette fel a gyújtogatót. Ráduly György polgármester szerint a településen 42 százalék a magyarság aránya, a többi lakos román, illetve roma nemzetiségű. A tábla sorsáról a továbbiakban dönt a helyi tanács. /Molotov-koktél a kétnyelvű táblára. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./2010. március 23.A szülőföld visszaszerzéseMég óvodáskorú voltam, de már az olvasás tudományából annyit felcsíptem, hogy a nyomtatott betűket ki tudtam silabizálni. „C-é-r-n-á-t-u-l d-e J-o-s" — betűztem, valahányszor a mezőről hazamenet a szekérderekában kuporogva beértünk szülőfalumba, és egy szót sem értettem, hogy valakik mit akarnak ezzel a cérnát-tal. A bécsi döntés előtt Erdély sorsának változása már a levegőben volt, olyannyira, hogy apám, lévén cséplőgép-tulajdonos, eltávozást kapott a besszarábiai koncsentráról, mert kenyérre minden államnak szüksége van. Az újabb hosszabbításért jelentkeznie kellett volna valamilyen hatóságnál, de nem tette meg, a Cernatul de Jos-i csendőrparancsnok durva ember lehetett, mert amikor a bárányt és némi pénzt eljuttattak hozzá a szüleim, akkor is fenyegetően üzengetett, hogy apámat visszavágja oda, ahol lennie kellene... Aztán bekövetkezett a várva várt pillanat, 1940. augusztus 30-a, s a következő napokban a kerítésdeszka résein át kukucskáltam az anyai feddések ellenére, amint a szártekerős, kétszarvú csákós román katonák egymástól háromméternyi távolságra az út két szélén libasorba fejlődve, ütemes ritmusban vonulnak, úgy húszméterenként fél térdre ereszkednek, és a fegyvert lövésre emelik. Vonultak a Cernatul de Jos településjelző tábla felé, amely aztán, még meg sem érkeztek a magyar honvédek, egyik percről a másikra eltűnt, mert valakik a bevonulókat köszöntő díszkapu ácsolása közben erre is szakítottak időt. Az általános eufóriában, ha én nem is tudtam az érzést szavakba önteni, a település névtáblája láttán átsuhant rajtam, hogy valamit, a falu nevét visszakaptuk. Elemi iskolás koromban természetes volt, hogy szülőfalumban minden kiírás magyar. A földrajzi és történelmi témájú leckéket, a házi feladatot, az olvasnivalókat rajongva szerettük. Nyelvünket csücsörítve kóstolgattuk az anyanyelv szavait. A háború után Kézdivásárhelyre, a kantai Nagy Mózes Gimnáziumba kerültem. Az impériumváltást azon érzékelhettük, hogy románóráink is voltak az órarendben, de az iskola magyar jellege megmaradt. Magyar—román balhék voltak azért, emlékszem, hogy visszajött a faluba Buletti, a hírhedt tanító, és az iskolából hazajövő apró gyermekek fülét felszaggatta a falu közti rét ösvényén, a Kertekben, mert azok az anyjuk nyelvén csiviteltek. Aztán „az oroszok" az atrocitások miatt kiparancsolták a román adminisztrációt és a félkatonai csoportokat Székelyföldről... Nos, a kantai gimnáziumban csak a riasztó hírekből s a románórákból lehetett tudni, hogy valami változott. Egyébként nagy volt a diákok között a magyarkodás, és tanáraink is éreztették velünk, hogy magyarok maradtunk, különösen, amikor megjelent a Nemzetiségi Statútum, majd megalakult a Groza-kormány, és akkor senki sem hitte volna, hogy valaha is csak az egynyelvű Cernatul de Jos felirat kerüljön ki újra szülőfalum bejárataihoz. A tanítóképzőben is anyanyelvünkön tanultuk a földrajzot és a történelmet. Emiatt szerettük is. Román szavakkal akkor találkoztunk, amikor a moldvai vagy a havaselvi földrajzi neveket, a települések, hegyek, folyók nevét kellett bevágni. Erdély nagyjából magyar szavakba öltöztetett maradt. Szerettük is ezeket a tantárgyakat. Gyakori kirándulásaink során azonosítani tudtuk a mesékkel, mondákkal, egyéb történetekkel. Ika vára, Bálványos vára, a Szent Anna-tó és a többiek, Benedek Elek és mások mesefeldolgozásai bearanyozták ezeket a tájakat. Éreztük, hogy ez a föld, a táj, a falu és népe a miénk, úgy, egészben, ahogy van. Aztán felnőtt koromban rontott ránk istenverésként nyelvünk megtépászása, szavaink elorzása. Amikor egészen fiatalon kineveztek Kézdi rajon tanügyi osztályának vezetőjévé, huszonnyolc létesítendő román tagozatot örököltem, amelyet a brassói tartományi tanfelügyelőség akart ránk oktrojálni. A történetet másutt megírtam, most nem részletezem. Végül is nyolc ilyen tagozat maradt Kézdi rajonban. Ennél is elidegenítőbb és súlyosabb érzelmi csapás volt, amikor a Kárpátok Géniuszának uralgása idején a történelmet és földrajzot minden iskolai szinten románul kellett tanulni, és román nyelvből tájszavaktól, népies fordulatoktól hemzsegő szövegeket kellett szajkózva bevágni. Aztán következett az az időszak, amikor az iskolán kívül sem lehetett településneveinket anyanyelvünkön használni. Ezzel érzelmileg elvették tőlünk, elidegenítettek, nemcsak szavaktól, nyelvtől, beszédtől, hanem az államtól, ennek intézményeitől, a románságtól is. Olvasom a híreket az új tanügyi törvénytervezetről, amely szerint a román nyelv tanulását speciális tankönyvek és kézikönyvek alapján kell majd tanítani. A történelmet és földrajzot is. Jóleső érzés hallani, olvasni és majd alkalmazni is. Ezzel elidegenített szülőföldünket szerezzük vissza, ez a törvény közelít bennünket azokhoz az intézményekhez, emberekhez, magához az államhoz, amelynek keretében adatott élnünk és alkotnunk. És megfogalmaztatja velünk azt is, hogy parlamenti, kormányzati képviseletre szükségünk van. Én erősen hiszem, hogy a tanügyi törvénytervezet vitájában a magyar pedagógusok tömegei is részt vesznek, kiemelik belőle azt, ami számunkra, a románság és az ország számára is üdvös, ami a szülőföld szeretetének és megbecsülésének, a jó közérzetű országépítésnek az alapja, és kigyomláltatják belőle azt, ami számunkra kedvezőtlen. Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. május 30.Iskolanapot és öregdiák találkozókat tartottak az AdybanNagyvárad – Az ősi schola-t Szenczy István babolcsai apát alapította 1772-ben, amikor Orsolya-rendi zárdát, valamint leányiskolát létesített. Az iskolában több évszázada zajlik nevelő tevékenysé Szombaton iskolanapot és öregdiák találkozókat tartottak a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. A rendezvények a Szent Anna templomban lezajlott ökumenikus imával kezdődtek, ahol Mons. Fodor József római katolikus általános helynök és Sándor Lajos várad-újvárosi református tiszteletes köszöntötte mindazokat, akik 1960-ban végeztek az akkoriban 3. számú középiskolának nevezett líceum XI. B és C osztályaiban. Természetesen egyéb osztálytalálkozókra is sor került a délelőtti órákban az Adyban. A csupán 2-3 évtizeddel ezelőtt elballagott öregdiákok az osztálytermeikben üdvözölték egymást, míg az 50, illetve 60 éve érettségizettek a tanári szobában gyűltek össze. Itt Tóth Márta igazgatónő, Fleisz Judit aligazgatónő, Závodszky Tamás, az Alma Mater Alapítvány elnöke, Matkovics Mária Emerica nővér és Soeur Marie de la Trinité Hubert, az orsolyiták győri, illetve váradi rendfőnöknője köszöntötte az ünneplőket, akik gyémánt és arany diplomákat vehettek át. Sportvetélkedők és kiállítás Ezzel párhuzamos számos tevékenység zajlott a tanintézet különböző szegleteiben. A sportpályán és a tornateremben Antal Károly testnevelési tanár szervezett sportvetélkedőket (sakk, staféta, asztalitenisz, streetball, női labdarúgás, tanár-diák focimeccs), a folyosón pedig Kapás Sára rajztanárnő koordonálásával Ungvári Oszkár és Sabău Cristian XII. A osztályos diákok állították ki fényképeiket, melyekkel a Communitas Alapítvány által támogatott Szecessziós Várad fotópályázaton vettek részt. A díszteremben a magyar katedra rendezett vetélkedőt, Tegnap a holnapban címmel, ahol Lakatos Balla Attila régész is előadást tartott. Tudományos diákkonferencia A fizikalabor a Puskás Ágnes és Ujvárosi Edit biológiatanárnő által meghirdetett és a X. F. által lebonyolított Zöld-ség elnevezésű megmérettetésnek biztosított helyszínt. A Pillepalackok (György Edina, Kiss Hajnal, Fekete Csilla és Tötős István) csapata nyert, maga mögé utasítva a Macskacápákat és a Delfineket. A X. D-sek egy olyan felmérés eredményeit ismertették, mely a Comenius-projekt keretében valósult meg, és azt kutatta, hogy az adysok mennyire élnek környezettudatosan. Fél tizenegykor a könyvtár olvasótermében nyitották meg a Tárnoky György diákkonferenciát, melyet Puskás Ágnes biológia- és dr. Ambrus Attila földrajztanár szervezett. Érdekes és színvonalas előadások hangzottak el, melyek azt bizonyították, hogy a tanitézet falai közt napjainkban is élénk szellemi tevékenység zajlik, az Adyt nem hiába emlegetik elitiskolaként. A humán kategóriában két első díjat osztottak ki - Miron Vilidár Vivien és Pető Erzsébet Katalin -, második Csiki Katalin lett. A reál szekcióban Molnár Zsolt és Pető Ferenc diadalmaskodott, a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokára Villás Krisztina és Csikos Adél állhatott. Különdíjjal Székely Ádámot jutalmazták. A dolgozatírók felkészítői András Emese, Takács Péter, Kozma Éva, Ujvárosi Edit, Bogdán Károly és István Zoltán tanárok voltak. Az iskolanap alkalmából programokat rendezett még az angol és a történelem katedra, valamint az Ady Diáktanácsa is. (A biológia teremben például pillepalackokat zsugorítottak össz egy gép segítségével.) Színvonalas és érdekes események sora zajlott, a résztvevők csupán azt sajnálhatták, hogy ugyanazon időpontban nem lehettek jelen egyszerre több helyszínen is. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2010. augusztus 30.Mozgássérült ifjúsági nyári táborNyolcadik alkalommal szervezte meg a Máltai Segélyszervezet az előpataki mozgássérült ifjúsági nyári tábort. Több mint 100 résztvevő és kísérő gyűlt össze Romániából, Magyarországról és Ukrajnából. A Romániai Máltai Segélyszervezet immár nyolcadik alkalommal szervezte meg a megváltozott képességű fiatalok 10 napos nyári táborát a Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre található festői környezetű Előpatak közelében, Benedekmezőn. Több mint száz résztvevő és kísérő gyűlt össze Romániából, Magyarországról és Ukrajnából. A cél a tartalmas szórakozás, kikapcsolódás és egymás kölcsönös megismerése volt. A résztvevők mindennapjait a sepsiszentgyörgyi fiatal máltai önkéntesek segítették, akik fáradtságot nem ismerve igyekeztek minden lehetőt megtenni a mozgássérültek segítésére, biztatására és bátorítására. Színes és változatos programokat szerveztek, hogy a tábor valódi kikapcsolódással szolgáljon a résztvevőknek. A programok között említhetem a kézműves foglakozásokat: agyagozás, fafestés, képrámák készítése, kürtőskalács-készítése. Voltak ügyességi versenyek: asztali tenisz, csocsó kosárra dobás, bodgia, játékos skander verseny. Lehetőségünk volt még szellemi sportokat is kipróbálni: sakk és malmozás, különböző labdajátékok kerekes-székes résztvevők számára, lovaglás, horgászat a tábor területén található kis halastóban, akadályverseny Sepsiszentgyörgy központjában található tó partján, de a résztvevőknek lehetőségük volt az extrém sportok közül a Paint Ballt is kipróbálni. Kirándulás és kikapcsolódás A szervezők kirándulást szerveztek számunkra a Szent Anna tónál ahol lehetőségünk nyílott fürdőzésre, csónakázásra, napozásra. Egy tábori nap során szintén kirándulást szerveztek a Rozsnyói várba, ahol megtekinthettük történelmi múltunk emlékeit, valamint ellátogattunk Brassóba ahol a híres Fekete templomot és a történelmi városközpontot látogattuk meg valamint Brassópolyánát. A szervezők az esti szórakozásról sem feledkeztek meg. Esténként tábortűz körül gyűltünk össze közös beszélgetésre és énekelésre. Volt karaoke est, játékos szüreti táncmulatság, valamint élőzenés hajnalig tartó zenés- táncos est is, ahol a részvevők a fizikai problémák ellenére is jól érezték magukat. Az ilyen alkalmakon együtt szórakoztak a megváltozott képességű fiatalok egészséges társaikkal. A tíz nap alatt a résztvevők minden étkezés előtt és után rövid kis imát mondtak. Az imák magyarul, románul, ukránul, németül is, elhangzottak ezzel is jelezve a résztvevők közötti barátságot, békességet, ami független az ember nemzetiségétől, vallásától. A tábor résztvevői között nem voltak nyelvi, nemzeti, vallási akadályok. Leomlottak a köztünk lévő előítéletek falai és csak az ember, a szeretetet adó és kapó ember maradt meg. A tábor során rengeteg erőt és energiát kaptunk sorstársainktól, az önkéntesektől és szervezőktől. A pozitív energiák segítenek majd a későbbi szürke és néha kemény hétköznapok leküzdéséhez. Köszönet a támogatóknak A táborba érkeztek csoportok Nagyváradról, Kolozsvárról, Temesvárról, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Máramarosszigetről, Kecskemétről, Budapestről és Ukrajnából. A Nagyváradi csoport tagjai voltak: Paluska Tibor és Paluska Ilona, Petrikó Andrea, Szakács Zoltán, Drăgan Adrian- Marian, Cortea Erzsébet, Pálfi Zsolt és Pálfi Levente. A mai romániai gazdasági helyzetben számunkra mozgássérült fiataloknak ez a tábor az egyetlen kikapcsolódási és szórakozási lehetőség. Saját finanszírozásból aligha tudnánk megengedni magunknak, ezért ezúton köszönjük a Soros György Alapítványnak, Ungron Béla és Ugron Imre magyarországi Málta Lovagoknak nagylelkű támogatásukat, valamint Dr. Földes Bélának a nagyváradi Máltai Segélyszervezet elnökének, hogy újból kiválasztott bennünket a táborra és finanszírozta az utazási költségeinket. A csapat nevében is köszönöm, hogy részt vehettünk ebben a csodálatos táborban. Köszönjük a szervezőknek, támogatóknak, az önkénteseknek és mindenkinek, aki valamilyen formában lehetővé tette e tábor létrejöttét. Paluska Tibor. erdon.ro 2010. szeptember 15.Szakrális művészetek ünnepe a Kárpát- medencébenNegyedik alkalommal rendezik meg idén szeptember 18-26. között a Szakrális Művészetek Hete rendezvényt, mely egybudapesti, civil kezdeményezésű programsorozatból a teljes Kárpát-medencét átfogó ünnepi eseménysorozattá nőtte kimagát. Az Ars Sacra Alapítvány által szervezett rendezvény célja a magyar egyházművészet valamint egyéb szakrális és történelmi műalkotások megismertetése és népszerűsítése. Idén még vastagabb a műsorfüzet, mint eddig: számos múzeum, egyesület, templom, művelődési intézmény csatlakozott az eseményhez – szerte a Kárpát-medencében, és sok kiváló művész, előadó lép közönség elé. Szeptember 18-án, a Templomok éjszakáján több fővárosi és vidéki valamint határon túli kisebb-nagyobb település temploma tárja ki kapuit és mutatja be kincseit vagy várja különböző programokkal az érdeklodoket. A Magyar Nemzeti Múzeum több napon át különböző kiállításokkal csatlakozik a rendezvényhez, de ugyanígy találunk soproni, pécsi, szentendrei, komáromi, somorjai (Szlovákia) vagy marosvásárhelyi és székelykeresztúri programokat is a gazdag kínálatban. A Batthyány téri Szent Anna-templomban Sass Sylvia énekel szeptember 20-án, a Nemzeti Galériában Bálint Márta színművésznő Székely János verseiből összeállított előadóestje látható szeptember 24-én. Visky András Júlia című monodrámáját Dér Denissa adja elő szeptember 25-én a városmajori kistemplomban, míg Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban szeptember 20- ától a Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás tekinthető meg – íme néhány program a több mint 150 közül. A programsorozat rendezvényein való részvétel ingyenes. A rendezők célja, hogy a jövőben minél szélesebb körben bevonják a teljes Kárpát- medence egyházi intézményeit a rendezvénysorozatba, hogy a magyar egyházművészet remekei, a kultúra és a benne rejlő remény minél több érdeklődőhöz juthasson el. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 21.Székely téli turisztikai kínálat BukarestbenA Székelyföld téli turisztikai kínálatát ismertetik Hargita, Kovászna és Maros megyei vállalkozók a Romexpón felállított közös standjukon. Az október 21-én megnyílt Románia Turisztikai Vásáron a Székelyföld-standot mutatta be sajtótájékoztatón Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. Az eseményen jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. A húsz kiállítót felvonultató, 108 négyzetméter felületű standon minden kommunikációs csatornát igénybe vesznek: 3D-ben mutatják be a székelyföldi sípályákat, a hóember sítalpakon érkezik, és a téli ünnepek népművészeti vonzatára is felhívják a figyelmet. Alig nyílt meg az expó, máris sokan érdeklődnek a székelyföldi kínálat iránt, nagyszámú látogató lepte el a standot, ahol sokan már fényképet készítettek a síruhás hóemberrel, megkóstolták a székely ízeket, és tanulmányozták a sípályatérképet. „Nem csupán szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Székelyföld-stand visszatért a Romexpóra. Ez azt is jelenti, hogy igény van rá” – jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint az elmúlt húsz évben a magyar közösség vezetői együtt sokat tettek azért, hogy ide eljussanak. „Az elmúlt húsz évben nem lehetett itt Székelyföld-stand, de a lemaradást sikerült behoznunk” – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. „Azt szeretnénk, hogy aki hozzánk látogat, új élményekkel gazdagodjon, fedezze fel az addig számára ismeretlen helyi kincseinket is – mondta Borboly Csaba. – Meghívjuk: próbálják ki, amit Székelyföld nyújthat, és újságolják el másoknak is, hogy nem csak inni lehet a borvizet, de fürödni is benne. Nálunk a téli ünnepek velejárója a havas táj. A távolról érkező turista, aki csak a tévében látottak alapján kapcsolja össze ezt a kettőt, Székelyföldön meg is tapasztalhatja.” Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint értékekről bőven beszélhetünk: Székelyföldön található a parajdi sóbánya, a Szent Anna-tó, itt rendezik a töltöttkáposzta-fesztivált, és még számos ismert és közkedvelt turisztikai érték van jelen. „Egységesen szeretnénk képviselni mindazt, ami ránk jellemző. Ezért fogtunk össze önkormányzatok és szolgáltatók egyaránt, ezért dolgoztuk ki turisztikai stratégiánkat, amely minden vendéglátó egység, sportlétesítmény, természetvédelmi terület javát szolgálja” – jelentette ki a Hargita megyei tanácselnök. „Kollégáinkkal volt időnk alaposan körbenézni az expón, és elmondhatom, hogy a Székelyföld-stand ebben az évben már nemcsak azért érdekes, mert Kovászna, Hargita és Maros megye harmadik alkalommal is együttes erővel van jelen a vásáron, hanem azért is, mert az információs anyagok mennyiségét és minőségét illetően is ez a stand a legérdekesebb – közölte Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. – Az idén a stand mérete is jelentős, és azt is lehetett látni, hogy annak ellenére, hogy a mai nap inkább a turisztikai ágazat szakembereinek szólt, sokkal több érdeklődőt vonzottunk, mint a többiek.” Az önkormányzati vezető azt is elmondta, hogy a székelyföldi turizmus jövőjét a minőségi és nem a mennyiségi szolgáltatásban látja. Ennek érdekében fontosnak tartja az olyan pályázati lehetőségeket, programok kiaknázását, mint a Leader, amelyek segítségével komoly fejlesztést lehetne ebben a szegmensben is elérni. A szakszerű marketingstratégia mellett Demeter hangsúlyt fektetne Székelyföld reklámozására is – véleménye szerint a megfelelő médiaeszközökkel lényeges előrelépésre számíthatunk. A kiállítás október 24-ig látogatható. Nemcsak a Romexpón mutatják be egységesen Székelyföldet mint potenciális turisztikai célpontot, hanem a három székelyföldi megye közösen népszerűsítette a térséget a budapesti Hungexpón is. A kezdeményezők nem állnak meg itt, további külföldi nemzetközi kiállításokra is el szeretnének jutni, hogy minél nagyobb közönségnek mutathassák be a régió értékeit. erdon.ro 2010. november 12.Hitélet – Bethlen Gábor emléktáblát avatnak GyulafehérváronA Kárpát-medencei magyar református egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent kezdeményezésére Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem emléktábláját avatják fel november 16-án, 11 órakor a Gyulafehérvári Székesegyházban. Tavaly volt 380 éve, hogy a Gyulafehérvári Székesegyházban eltemették Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet, akinek sírja azonban a történelem viharaiban megsemmisült. Mivel munkássága Magyarország és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Generális Konvent – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete – május 27-i komáromi ülése úgy határozott, hogy születésének 430. évfordulójához kapcsolódóan 2010. november 16-án emléktábla állításával örökíti meg a fejedelem emlékét. A november 16-án 11 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatja, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mond köszöntőt. Közreműködik a Kolozsvári Református Kollégium és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet kórusa, valamint Bogdán István színművész. Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna kápolnában kap helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond szarkofágja is. Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége volt. Nevéhez Erdély felvirágoztatása és aranykora fűződik. A sokoldalú és mélyen vallásos fejedelem 16 évi uralkodása alatt fő célja a Magyar Királyság egységének helyreállítása, a Habsburg és Török Birodalom közé ékelődött Erdély megerősödésének és fennmaradásának biztosítása, valamint a vallás szabadságának megőrzése volt. Több ízben bekapcsolódott az Európában folyó harmincéves háborúba. A sikerei nyomán megkötött békék orvosolták a rendi és vallási sérelmeket, biztosították a vallás szabad gyakorlását a királyi Magyarország lakosai számára is. Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt 1622-ben református főiskolát is alapított. Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. 1629-ben rendeletben biztosítja a prédikátorok és azok leszármazottai számára közös nemesi levéllel a nemesi rangot. A más felekezethez tartozókat is becsülte és segítette. Ő állta az első katolikus Bibliát fordító Káldi György jezsuita költségeit, és román nyelvre is az ő jóvoltából készülhetett el az első bibliafordítás. Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 23.300 éves méltánytalanság jóvátételeLőrincz László, a Bethlen Baráti Társaság elnöke Bethlen Gábor (1580–1629), Erdély nagy fejedelme tiszteletére emléktáblát avattak november 16-án a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban egy méltóságteljes rendezvény keretében. A három évszázada jeltelen síremlék, amelyet a történelem vihara sodort el 294 évvel ezelőtt, amikor is 1716-ban az osztrák császári csapatok feldúlták, megsemmisítették, immár bekerülhet a köztudatba. A sírokban Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Gelei, Alstedius és Bisterfeld (a Bethlen Kollégium német ajkú professzorai), Keresztúri és Pápai Páriz Imre hamvai nyugodtak. A rendezvényt a Kárpát-medencei magyar Református Generális Konvent szervezte. Számos, külföldről és belföldről ide sereglett emlékező – becslések szerint több mint ezer résztvevő – jelenlétében zajlott az ünnepély. Az ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatta, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mondott köszöntőt. Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna- kápolnában kapott helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond király szarkofágja is. Az emléktábla felirata Bethlen Gábor jelmondatával kezdődik:/ "SI DEUS PRO NOBIS,/ QUIS CONTRA NOS?"/ (Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk:?),/ BETHLEN GÁBOR/ 1580-1629/ Princeps Transsilvaniae, Comes Siculorum, Dominusque Partium Regnum Hungariae./ Erdély aranykorának református fejedelme emlékére állították a magyar reformátusok./ 2010. november 16/. A XX. század végén és XXI. század elején ébredt rá az emberi társadalom arra, hogy megfelelő fejlődést és életszínvonal-emelést csakis a tudás alapú társadalom építésével lehet elérni, minek megvalósítása erkölcsi és anyagi támogatást jelent az iskolarendszer és a tudományos kutatás irányában. A nemzeti jövedelem 3%-át kellene erre fordítani!!!. Több iskolát létesíteni, nem pedig megszüntetni, az infrastruktúrát fejleszteni, a tanítás minőségét javítani kell, mindenkinek biztosítva az anyanyelvén való tanulást, a tanárok számát növelni. Vannak olyan fejlett országok, ahol három tanulóval foglalkozik egy tanár. Ez a befektetés hosszú távon meghozza gyümölcsét. A tudás erős fegyver. (Itt megjegyezzük, hogy a tudás a legnagyobb érték, amit senki és semmilyen hatalom nem képes elvenni tulajdonosától. Bármennyit is adunk ebből másoknak, nem leszünk szegényebbek, de azok, akik átveszik ezt, bizonyára gazdagabbak lesznek.) Nem elég azonban a tudásalapú társadalom építését csak a politikai ígéretek szintjéig vinni. Ez demagógia. Tudni kell, hogy az emberi társadalomban a legnagyobb rossz, ami csak létezhet, nem az atombomba, sem a súlyos betegségek, hanem a demagógia. A demokráciáknak is rákfenéje, ami ma – a XXI. században – jobban virágzik, mint bármikor. Bethlen Gábor megelőzte korát, a fent említett problémákra ráérzett, és konkrét lépéseket tett ez irányban négyszáz évvel ezelőtt a tanügy és a tudomány pártolásával, anyagi támogatással. Négy hosszú évszázad, ezen érdemes kissé elgondolkozni. (Leonardo da Vinci is kb. ennyivel előzte meg korát.) A fejedelem külhoni neves tudósokkal vette magát körül udvarában, iskolákat és főiskolát hozott létre, biztosítva az anyagi javakat is az optimális működéshez, ezzel önellátóvá tette őket. Célja a költséges külföldi egyetemek helyett az országban nevelni értelmiségieket. Külföldi professzorokat hívott meg kollégiumába azzal a céllal, hogy megfelelően képzett, egészséges ifjú nemzedéket neveljen Erdély számára. Elképzelése jónak bizonyult, íme négy évszázad óta ma is működik kollégiuma, amelynek akadémiai rangja volt annak idején, mely intézmény a magyar nyelv megőrzésének Mekkája. A társadalom és a történetírás elismeri és értékeli érdemeit ezen a területen is, amellett, hogy jó politikus és jó hadvezér volt. Ami az emlékezetét illeti, bizony adósok voltunk. Sírja három évszázad óta jeltelen, sőt nem létezik síremléke, nem volt hely, ahol egy szál virággal tisztelegjünk nagysága előtt. Megjegyezzük, hogy a Bethlen Baráti Társaság tíz évvel ezelőtt, 2001-ben átiratban javaslattal fordult a legilletékesebb fórumhoz, a Magyar Tudományos Akadémiához és a Magyar Történelmi Intézethez, személyesen dr. Glatz Ferenc elnök úrhoz, a fejedelmi síremlék felállításának ügyében. Íme ez a probléma valamelyest jóvátétetett. Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
